Az összefogás ereje megmutatkozott október 27-én, vasárnak a Székelyen Nagy Menetelésén. A menetoszlop Gábor Áron születőfalujától, hősi halálának színhelyéig tartott, melyet százhúszezer ember alkotott.
A reggeli órákban még csendesek voltak az utcák, itt ott néhány kocsi ment a maga útjára. Aztán felgyorsultak az események, egyre forgalmasabbá váltak az utak. A Bereck és Kökös közötti útszakaszt minden irányból elkezdték megközelíteni, különböző járművekkel igyekeztek az emberek a találkozási helyszínekre. Az autók ablakából zászlók lobogtak, az emberek arcán pedig mosoly ült. Látszott, hogy örülnek a találkozásnak, hogy egyre többen és többen gyűlnek össze a közös cél érdekében.
Az 54 kilométeres útvonal tizennégy gyülekező pontján 11 órakor kezdődtek el az ökumenikus Istentiszteletek, ahol a papok és lelkészek a közösség erejéről, a hitről és az összefogásról beszéltek az emelvények köré tömörülő népnek.
A déli harangszó elindította a menetoszlopokat. Az emberek kezükben zászlót lobogtattak, táblákat emeltek a magasba, melyeken a székelység akaratának üzeneteit nyilvánították ki: Azt akarjuk, hogy:- a magyar hivatalos nyelv legyen a román mellett, – Hargita, Kovászna és Maros együtt legyen, – Használhassuk szimbólumaikat!, Székelyföld létezik, és Romániában van!, Románia a mi hazánk is, a székelyeké!, Autonómiát akarunk, nem függetlenséget! Az autonómia nem függetlenséget jelent, hanem hatékonyságot!
Időseknek és fiataloknak egyaránt fontos volt a jelenlét. Sokak népi viseletben, székelyruhában, vitézkötéses mellényben érkeztek az eseményre. A menetelés része volt az a négy 250 méteres zászló is amely Bereckből, Kökösből, a Rétyi útkereszteződéstől valamint Kézdivásárhelyről indult útnak és amelynek két oldalán a tömeg lelkesen sorakozott fel. A menetelők között énekcsoportok, fúvós zenekarok élénkítették a sokaság hangulatát.
Másfél óráig tartott amíg kialakult a több mint ötven kilométeres menetoszlop, ekkor valahol a távolban felhangzott a kiáltvány, melyet rádiókészülékek segítségével lehetett meghallgatni, majd előbb a székely himnuszt énekelte szívből a népsokaság, aztán a magyar himnusz hangzott fel, ezt követően a menet visszaindult a kiindulási pontokhoz. Az esemény békességben zajlott le. Mindenki hittel a szívében, egy jobb jövő reményében tért haza.