„Még édesapámmal jártunk volt ki ide, március 15-én, s tettünk le virágot. Volt olyan is, hogy féltünk, baj lesz belőle, de édesapám azért mégis kijárt ” – a fenti mondatot az eresztevényi emlékműnél suttogta egy idős hölgy az unokájának. Gábor Áron születésének 200. évfordulóján kopjafaállítással emlékeztek az ágyúöntőre.
Július 31-én, csütörtökön színes ünnepi programmal zajlott az eresztevényi megemlékezés: ifj. Majos Zoltán szavalata után Papp Zsolt, Eresztevény református lelkésze mondott köszöntőt, amelyben rámutatott: az olyan történelmi alakok, akik akkoriban eszköztelennek, hátrányos helyzetben lévőknek tűntek, mint amilyen Gábor Áron is volt, gyakran felborították a papírformát, és megszégyenítették hősiességükkel, találékonyságukkal az erőseket.
Lukács Bence, Magyarország csíkszeredai konzulja hangsúlyozta: a székely ágyúöntő hazájába vetett hite adott bátorságot ahhoz, hogy a szabadságharc alatt megvalósított cselekedeteit végrehajtsa.
„Köszönet az eresztevényieknek, akik 165 éven át gondozták, védték ezt az emlékművet. Gyakran volt is mitől félteni, mert nem mindenkinek tetszik. Nincs ez ma sem másképp, hiszen az éjszaka során az Óriáspince-tetőn most lobogó székely zászló zsineget az éjjel ismeretlenek levágták, azzal a céllal, hogy keserűvé tegyék a mai megemlékezésünket. Visszatettük, a zászló lobog és köszönettel tartozom ezeknek az embereknek, hiszen megerősítik hitünket és elkötelezettségünket. Így volt ez 1848-49-ben is, ezért érezzük Gábor Áront ma is közel magunkhoz” – fogalmazott ünnepi beszédébenTamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Ünnepi hangvételű zenei összeállításról ezúttal a magyarországi vendégek, azaz a budapesti, XIV. kerületi Mátyásföldi Koncert Fúvószenekar gondoskodott: az emlékmű mellett sorakozó kopjafák megkoszorúzásához is ők szolgáltatták a zenei kíséretet. A koszorúzást követően Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese mondott áldást, majd a Szentegyházáról érkező gyermekkórus rövid koncertje következett. Ruszka Sándor gitárjátéka után Balázs Antal fafaragó mester beszédét hallgathatták meg az egybegyűltek, aki Sombori Sándor írót parafrazálva elmondta: az eresztevényi emlékműnél régen az arra járó székelyek megemelték kalapjukat, levetették bundasapkájukat, megadva a tiszteletet Gábor Áron emlékének, még a gyakran fagyosan süvítő Nemere dacára is.