„A bal mellkasát találta el egy orosz ágyú hatfontos golyója” –
elevenítette fel a kökösi csata történészek által is jegyzett
pillanatát Ájgel Ágnes, az RMDSZ Háromszéki Nőszövetségének elnöke.
Július 2-án, szerdán épp 165 éve, hogy a székely szabadságharcos Gábor
Áron halálos sérülést szenvedett Kökösnél.
Rézfúvósokkal, felvonulással és természetesen koszorúzássalegybekötött ünnepi előadás jelezte a székelyföldi 1848-49-esszabadságharc egyik legsúlyosabb pillanatát: a honvédek az orosztúlerővel szemben nem tarthatták sokáig magukat. Sántha Gyula, Kököspolgármestere, ünnepi beszédében elmondta: a község mellett nem csakaz egykori határ, hanem a szabadság és a behódolás közti választóvonalhúzódik, a székelyek pedig a nehezebb és fájdalmasabb utatválasztották, amikor szembeszálltak a cári csapatokkal.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke ünnepi beszédébenrámutatott: „184849 történetében a kezdet és a vég között ott van acsúcspont is. A reménység és a reményvesztettség között ott van agyőzelem is. Használjuk ki most ezt a mai lehetőséget, hagyjuk, hogyitt a kökösi hídnál megérinthesse lelkünket a hely szelleme. Aszabadságharc, de túlzás nélkül mondhatjuk: a székelység történelménekegyik legmegrázóbb pillanata. Ha csak azt látjuk, hogy a székelynemzeti hős, Gábor Áron itt esett el, akkor szomorúság tölti elmindannyiunk lelkét. Viszont itt, ezen a helyen azt is kell látnunk,hogyan jutott el Gábor Áron, hogyan jutottak el Gábor Áronék alehetetlennek tűnő helyzetből a szabadságharc megszervezéséig.”
Az ünnepségen felszólalt Farkas Balázs, a Magyar KöztársaságCsíkszeredai Konzulátusának konzulja is, aki kifejtette: a március15-i megemlékezések során méltatlan módon kisebb hangsúlyt kap aszabadságharc. Farkas szerint fontos, hogy július 2-án, pontosan errea hősies cselekedetsorozatra emlékezzünk, hiszen az eszme, amelyet ahonvédek önzetlensége szolgált önmagában is erre kötelez.
A kökösi emlékműnél tartott ünnepségen a helyi énekkar lépett fel,valamint a Gábor Áron iskola diákjai mutattak be rövid előadást aziskola névadójának életéről, a koszorúzást megelőzően pedig Kovács László református lelkész mondott áldást.
