Az RMDSZ Kovásznai Nőszervezetének rendezésében Gocz Elvira életútjának bemutatásával vette kezdetét az országos nőszervezet által elindított Sorsfordító nők az elmúlt 100 évben című rendezvénysorozat.
Április 24-én, a kovásznai Művelődési Házban képekből álló kiállítással egybekötött beszélgetésen mesélt a titokzatos kovásznai asszonyként ismert, 79 éves Gocz Elvira színes, kalandokkal és nehézségekkel teli életéről, akinek küldetése, a másokon való segítés adott mindig kitartást és erőt.
Az államférfiak, királyi családok és világhírű személyiségek betegápolójaként évtizedeken át dolgozó Gocz Elvirát, nemcsak itthon, hanem a világ számos országában tisztelet és megbecsülés övezi. A tizenkét éves korában három sült pityókával a zsebében otthonról elkerült leány hosszú utat járt be, küzdelmei és önmegvalósítása egy igazi székely asszony kitartásáról tesznek bizonyságot, akinek mindig fontos volt közössége, szülőföldje.
Ájgel Ágnes, az RMDSZ Háromszéki Nőszervezetének elnöke elmondta az elmúlt száz évben sok olyan nő tevékenykedett, akik szívükön viselték közösségük sorsát. „A számtalan elismerés birtokosa, Gocz Elvira hosszú évek munkája, tanulása és tapasztalata után hazatért szülőföldjére, hogy önzetlen támogatást nyújtson azoknak, akik fontosak számára: többek között az iskoláknak, óvodáknak, egyházaknak, kórházaknak, különböző civil szervezeteknek juttatott jelentős anyagi támogatást. Mindezek mellett, azt gondolom, hogy a segítő asszony története már önmagában kincs, amely példát mutathat és erőt adhat a mai nőknek. Akarat, hit és bátorság jellemezte életútját. Az ilyen fáradhatatlan nők jelentősen hozzájárulnak az erdélyi magyar társadalom elismertségéhez” – fogalmazott az elnök.
Szerelmek, házasságok, veszteségek váltották egymást a kovásznai asszony életében, aki kislányként indult szerencsét próbálni. Először Sepsiszentgyörgyre, majd Temesvár, Oroszország, Jugoszlávia, Franciaország, Monte Carlo és a világ számos más helyére. Volt idő, amikor takarított, szövőgyári munkásként dolgozott, közben Moszkvában háborús nővérképző iskolát végzett és volt, hogy mulatókban énekelt.
Azt tanácsolja a mai nőknek, hogy ne ijedjenek meg az árnyékuktól, és ne féljenek a munkától, legyenek becsületesek, pontosak. Ne szégyelljék megjárni a ranglétra fokait bármilyen diploma is van a kezükben. „Mindig bíztam abban, hogy Isten megsegít, és egyszer hazajövök. De akkor jövök haza, amikor tudok adni Erdélynek, Kovásznának és a megyének.” Gocz Elvira ma is életvidám, pozitív gondolkodású hölgy. Elmondása szerint, ha újra kezdhetné sem változtatna semmit az életén, újra nekivágna az útnak a becsülettel, a jóakarattal, Isten segedelmével. „Ha az embernek megvan a hite, legyen meg a reménye is” – fogalmazott.
„A becsület hozott haza, visszajöttem oda, ahonnan elindultam, csak más módon, de szintén az az Elvira vagyok, lehet, hogy megpróbálva Istentől, de tovább is az leszek. Jól érzem itthon magam, szeretem az embereket. Örvendek, hogy az emberiségnek tudok segíteni, hogy kovásznai vagyok, hogy becsületesen elmentem és hazajöttem. Legyen egészség és hit a családokban. Ne felejtsük el, hogy magyarok vagyunk, harcoljunk tovább azért, ami a miénk.” Kovászna város díszpolgára lehetősége szerint ma is segít a betegeken, aktív életét él, utazik a nagyvilágban eleget téve a különböző felkéréseknek, egészségügyi könyvet ír és terve között szerepel egy otthon létrehozása idősek részére.
Az esemény végén Bodó Enikő, az RMDSZ Kovásznai Nőszervezetének elnöke mondott köszönetet a fürdőváros nagy szülöttjének.
