Bemutatkozott a három Pro Urbe-díjas önkormányzati képviselőjelölt
„Őket nem kell bemutatni, és nekik sem kell bemutatkozniuk: József Álmos, Cserey Zoltán és Jánó Mihály Sepsiszentgyörgy rendkívüli, Pro Urbe-díjas személyiségei. Köszönjük, hogy az elmúlt években az önkormányzati képviselőtestület tagjai voltak, és köszönjük, hogy a következő években is számíthatunk tudásukra, tanácsaikra, észrevételeikre” – fogalmazott Antal Árpád polgármester. Műemléképületek gondozása, anyanyelvhasználat és körzetesítés – a következő években is többek között ezekért az ügyekért fog dolgozni a három RMDSZ-es önkormányzati képviselőjelölt.
József Álmos 2012 óta önkormányzati képviselő, 42 évig volt matematika tanár, Pro Urbe- és Pro Comitatae Covasna-díjas. Négy javaslatot fogalmazott meg: körzetesíteni a várost úgy, hogy minden önkormányzati képviselő kapjon egy városrészt, ahol rendszeresen kapcsolatba léphet a lakókkal, tömbház-felelősökkel, így könnyebben fel tudják mérni a legfőbb gondokat, rendellenességeket és javaslatokat. Ami a sepsiszentgyörgyi műemlék létesítmények állagát illeti, József Álmos úgy véli: egyre bővíteni kell a műemlék épületek listájának sorát, hiszen bár sokat nem is ismernek a városlakók, rájuk fér a felújítás. Szeretné, ha Sugásfürdőn létrehoznának egy helyi, vagy megyei borvízfürdő múzeumot, egy termet, ahol a látogatók többet tudhatnak meg a háromszéki ásványvíz-forrásokról, és szeretné, ha valamilyen formában megoldódna az online korrepetálás azon diákok számára, akik szükségét érzik és hajlandóak részt venni ezen akár román, akár más idegen nyelv, vagy matematika tárgyakból. József Álmos számára továbbra is fontos kérdés marad az anyanyelvhasználat feliratokon, utcanevekben, vagy éppen címkéken, hiszen, mint fogalmazott, „a gyermekek, a jövő generáció szenvedi majd meg, ha szüleik ma nem használják a magyar nyelvet”.
„A mi magyarságtudatunkat, önérzetünket régóta bántja, hogy az utcákat aránytalanul a román személyiségek javára nevezték el évtizedekkel ezelőtt. Ez nem a mi időszakunkban volt, hiszen mi is benne vagyunk abban a bizottságban, ami ezekről dönt, így mi is tudtunk volna róla. Tudjuk, hogy sok gonddal és bajjal jár ezeket kicserélni, de egyszer csak hozzájuk kell nyúlni” – fogalmazott Cserey Zoltán, aki 43 évig dolgozott helytörténészként a Székely Nemzeti Múzeumban. Szintén problémának látja, hogy Sepsiszentgyörgyön vagy környezetében nem létezik olyan idősotthon, elfekvő, ahová a mozgásképtelen, beteg szépkorúak beköltözhetnének. Úgy véli, bár az önkormányzat önmaga nem tud fenntartani egy ilyen jellegű idősotthont, valamiképpen megoldást kell találni erre a problémára a következő években. Az Őrkő negyedről szólva kiemelte: a roma gyermekek oktatása, környezetük rendbetétele, közművesítése elengedhetetlen teendő a következő évekre, és ebben a kérdésben már elindították a megfelelő folyamatokat az önkormányzatnál. Kudarcként élte meg ugyanakkor, hogy néhány értékes épületet nem sikerült a városnak megvásárolnia, mint például a vágóhíd épülete, a Posta mai épülete, a volt Hungária szálló, vagy éppen a cigarettagyár épülete. „Ha ezek visszakerülnek, szenzációs rendeltetést lehet találni számukra” – szögezte le.
Az említett épületek kapcsán Antal Árpád is úgy vélekedett: kudarcként éli meg, hogy megszerzésük nem sikerült, azonban továbbra is feladatként tekint erre. „Habár a politikai iskolákban azt tanítják, hogy választási kampányokban sikerekről és eredményekről kell beszélni, akkor vagyunk tisztességesek, ha azokról a tervekről is beszélünk, amelyeket nem sikerült megvalósítanunk, bár szerettük volna. Az urak felvázoltak néhány problémát, mint az épületek, amelyeket nem sikerült megvásárolni – habár jelentősen gyarapodott a város vagyona, ezek még hátra vannak. Feladatok, amelyekkel foglalkoznunk kell a továbbiakban is” – mutatott rá hozzátéve: a vágóhíd épületének megszerzéséhez közel áll az önkormányzat, a szakszervezetek művelődési házánál pedig előkerült egy bukaresti szakszervezet, amely azt állítja: ő a tulajdonos. „Szerettük volna ugyanakkor, hogy az önkormányzat valóban önkormányzást jelentsen. Valamennyit haladtunk efelé, de nem annyit, amennyit szerettünk volna. Romániában ma még nem érvényesül úgy a szubszidiaritás elve, ahogyan mi elképzeltük 10-15 évvel ezelőtt. Maradt feladat bőven: nem fogunk unatkozni a következő négy esztendőben sem. Tudunk versenyképesebb, élhetőbb, műemlékeinket jobban tisztelő, anyanyelvünket nagyobb mértékben használó közösséget és várost építeni” – mondta Antal Árpád.
Jánó Mihály művészettörténészként a kilyéni unitárius templom felújításáról beszélt. „Pár évvel ezelőtt, amikor a kilyéni templom helyreállítása zajlott jórészt a magyar kormány támogatásával, egy adott pillanatban, amikor a legfontosabb munka zajlott, a falképek helyreállítása, anyagi okok miatt leálltak a munkások. Én felhívtam a polgármestert, ő odajött és elbeszélgetett a munkásokkal. Azóta sem kérdeztem meg Antal Árpádot, hogy sikerült befejezni a restaurálást, és most sem kérdezem. Viszont tartozom azzal, hogy nyilvánosan megköszönjem ezzel a könyvvel, amibe tőlem kértek egy tanulmányt: a Teleki László Alapítvány kiadványa, amelyben bemutatják a Rómer Flóris Terv műemlék-helyreállításait, és kiemelt helyet kapott ebben a kilyéni unitárius templom” – mesélte.
Jánó Mihály rámutatott: olyan városban szeretne lakni, ahol szépen gondozott, patinás épületek között, jó, világos tekintetű, csillogó szemű emberek élnek, ahol dolgoznak és pihennek az emberek. Több műemlékkel kapcsolatos kiadványt terveznek szerkeszteni és kiadni a jövőben, több nyelven, ugyanakkor a város életében jelentős szerepet játszott személyiségek emlékének is nagyobb figyelmet szentelnek majd.
Tóth-Birtan Csaba alpolgármester is megköszönte a három önkormányzati képviselőnek az elmúlt időszak munkáját, mint fogalmazott: „emelik az RMDSZ listájának rangját. Persze, számtalan fontos, innovatív célkitűzésünk van, de hagyományainkat, a szentgyörgy-hangulatot valakinek át kell örökítenie, és ezt az urak magas szinten művelik. Köszönjük szépen nekik”.
